Lelkednek szellemi táplálék verseimből

Boldognak lenni

Mindig arra vágytál, az élet legyen boldog,
Képes vagy-e meglátni, ezer apró dolgot?
Bámulod a csillagokat, mint univerzumot,
Gondoltad, hogy fénye csak neked ragyog?

Bosszankodsz, ha bőröd érinti a zápor,
Pedig a rét, a föld azt kiáltja, hiányzol.
Próbáld meg az esőt boldogan várni,
Esőcseppek koppanását áldásnak látni.

Meglebben a szellő, olykor vihar mordul,
Táncolj vele, reppenj, minden jobbra fordul.
Napsütésben fürdeni, hatalmas tenger!
Testedben a lelked örömmel emel fel.

Fogni a kezét annak, akit szeretsz,
Jobbot nyújtani annak, akit vezetsz.
Adni egy jó szót, cserébe egy mosolyért,
Van-e oly tett, mi ennél többet ér?

Örömmel várni, ébresszen a reggel,
Biztosnak lenni, hogy a világ veled kel fel.
Elindulni, vágyni a csodákra,
Viharral szembe menni, nem hátra.

Emeld fel a fejed, húzd ki a hátad,
Észre fogod venni, a Nap is kacsint rád párat.
Madár csicsergése, legyen lelked zenéje,
Bogarak zümmögése dalod kísérje.

Kell-e több, hogy boldog legyél ember?
Hisz a mindenség téged emel fel.
Nyisd ki szíved, fogadd örömként,
Hogy a boldogság életedben elkísér!

Biró Márta

Egy vödör szeretet

Gondolt egyet egyszer egy vödör,
S, hogy menni tudjon két lába kinőtt.
Elindult nagy léptekkel a világba,
Rámosolygott minden virágra.

Örömében táncot járt,
Ily szépséget talán nem is várt.
A virágok simogatták lábait,
Kezébe rejtette, simogatta szirmait.

Aztán egyszer az emberek közé tévedt,
Csodálkozott, ezek elfelejtették a szépet?
Gondolta magában, ahogy többet lépett,
Talán ők nem láttak még virágzó rétet!

Tenni kell valamit, fejéhez kapott.
Üres testében kongtak a gondolatok.
Mit adhatna az embereknek egy vödör?De hát egyikük szíve sincs kőből!

Felpattant, futott vissza a mezőre,
Legyen ő a szeretet mentője.
Mosolyból fakadó boldogságot szedett,
Szeretettel megtelt vödörként visszalépkedett.

S akivel találkozott, s aki nem mosolygott,
Egy nagy vödör boldogságot egyből rázúdított.
Így járt oda-vissza, a többi vödör társát is biztatta,
Minden embernek szüksége van támaszra!

Azóta köztünk jár egy vödörnyi szeretet,
Képes vagy-e észrevenni, hogy neked köszönget?
Látod-e amikor a te vödröd tele lett,
Hogy tovább ad, ki még ebből nem merített?

Biró Márta

Óda a kenyérhez

Napjaimban mi az mi fontos énnekem?
Asztalomon frissen sült kenyerem naponta meglegyen.
Ropogós héjában, törékeny életem,
Talán gőzölgő illata végtelen.

Adja meg Istenem, ha kérhetem,
E fenséges, éltető elemem.
Szaladjon puha vajban késem élesen,
Kenyerem tetejét vékonyan, boldogan fényezem.

Biró Márta